Toll, ceruza vagy ecset, agyag, papír és textil, végtére is mindegy, mind kézbe való. Az alakítható és újra teremthető anyag vonzásában élek, amióta az eszemet tudom.

A pont, ahol a nyomhagyó eszköz a tiszta felülethez ér, a pillanat, amely a tabula rasa-t részekre hasítja az egyetlen, melyben a hajszolt értelem egyesülhet az érzékek buja játékával. A viharvert, kóborló gondolatok a kátyúk fölé emelhetnek.
Az olajfesték lassú, sokat megengedő és sokáig munkálható anyaga adja számomra a legnagyobb szabadságot e játékban. A vásznakon, farostlemezeken belső történések, lelkiállapotok, stációk  jelennek meg, sosem látott vidékekre kalauzolnak.

Életcélom, hogy az alkotás élményét másokkal is megoszthassam, hogy minél többen átélhessék az abból fakadó örömöt.

1984. június 17-én születtem, Budapesten.

Iskoláim:

1999-2003: Képző- és Iparművészeti Szakközép Iskola, Budapest, grafika szak

2003- 2007: Az Eszterházi Károly Tanárképző Főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakán szereztem diplomát

Képeim bemutatásra kerültek több egyéni és csoportos kiállításon.

I love all creations on the earth. The most interesting to me is meeting people, exchanging our thoughts. During this process something happens between us, what words can’t describe completely.
Art is my best tool to express my experiences and to create many other opportunities to make these interactions.
Pictures gives further chances to communicate: between pictures and the audience, between me and the audience through pictures, and also different people can talk to each other about visual experiences.
I would like to broaden my boundaries and show as much of my ideas as I can through my paintings , and make people to think and talk more about it and with each other as well.



"Október"

A festés folyamata esetemben részben tudatos, előzetesen végiggondolt terv szerint történik. A megvalósítás folyamata közben viszont spontán történések is hozzáadódnak. A festék előre nem látható dolgokat művel, néhány mozdulat eredménye kiszámíthatatlan.
Az anyag mindig új arcát mutatja, egy-egy lenyomat vagy visszatörlés lerombolhatja vagy újraépítheti a képet.
De vajonmennyire engedhetem a rongyot festeni helyettem? Milyen mértékben tehetek erőszakot az anyagon, amit használok?
Teljesen akaratom igájába kell hajtanom ahhoz, hogy kitáruljon az addig ismeretlen? Vagy hagynom kell győzedelmeskedni a koncepció fölött, feledve mindent, mi kimondható?
Ösztönök, érzéki tapasztalat irányít, vagy tudatos szándék? Ha mindkettőnek teret engedek, győz-e valamelyik? E kérdésekre jelenleg is keresem a választ, mely tán sosem születik meg.
Ez a kép az egyik szélsőségre irányuló kísérlet. Ábrázolási szándéktól teljesen független játékból keletkezett. Festőhenger szántotta a farostlemezt, oldószer ette a színeket, rongy, fólia, spakli teremtett és tűntetett el részleteket.
De végül magam is megjelentem a faroston, testi valómban, gyötrődve önnön felelősségemen.