1986. október 18. napján születtem Zalaegerszegen. A szüleim pedagógusok, anyukám rajz-földrajz szakos tanár. Vélhetően e miatt is,
már egészen kislány koromban természetes közeg volt számomra a múzeum,
a kiállítóterem, természetessé vált a képek, műalkotások szeretete.

Gyermekként számos rajzversenyen indultam és szerepeltem eredményesen, több alkalommal is 1. helyen végeztem.

Az általános iskolát már Székesfehérváron végeztem.
A Székesfehérvári Munkácsy Mihály Általános Iskolában a rajztanáraim Tóth Péter és Soproni Kiss Sándor művésztanárok voltak.
A középiskola befejezését követően Sopronban, a Nyugat – Magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán folytattam tanulmányaimat és óvodapedagógus diplomát szereztem.
Jelenleg a Kodolányi János Egyetemen közoktatásvezető szakra járok.

A soproni évek alatt, dr. Gáspárdy Tibor és dr. Kovács-Gombos Gábor művésztanárok voltak a mestereim.

Néhány éve a munkahelyemen óvodásoknak „Paletta” vizuális-térbeli tehetség kibontakoztató műhelyt vezetek, és próbálom velük megszerettetni az alkotás örömét és szabadságát.
Magam sem hittem volna, mennyire tud szárnyalni a gyermeki fantázia, és ha megfelelően inspirálom és terelgetem őket, milyen fantasztikus munkák kerülnek ki a kezeik közül.
Az elmúlt három év alatt sok kiállításon és versenyen szerepeltünk sikerrel, ez nagyon sok erőt adott ahhoz, hogy még több energiával és lelkesedéssel dolgozzak velük.

A gyerekekkel való közös munka során merült fel bennem a kérdés: „– Én miért is nem festek?”.

Ezért hát, újra ecsetet vettem a kezembe és anélkül, hogy ezt megosztottam volna másokkal, magamnak kezdtem rajzolni, festeni.
Azt vettem észre, hogy az alkotás teljesen kikapcsol, kizáródik a külvilág és megnyílik egy belső világ, ami tele van színekkel, formákkal, és amiben minden arra vár,
hogy én létrehozzak belőle valami szépet, a szemnek és a léleknek tetszőt.

Még keresem az utam. Festek tájképet, csendéletet, portrét és akár életképet is.

Ami a legközelebb áll hozzám, az a mesevilág, a tündérek, a fantázia szülöttei, az emberi szépség.

A munkáimmal van, hogy a pillanatot próbálom megörökíteni az aktuális színeivel, a fényeivel, és van olyan is, hogy belefeledkezvén a részletekbe,
nagy hangsúlyt fektetek azok finom kidolgozására is.

Remélem, hogy a képek egy kicsit betekintést engednek belső világomba. Szeretném, hogyha alkotásaim mindenkiből előcsalogatnák a saját, akár már feledésbe merült,
megélt vagy megálmodott pillanatokat, és egy rövid időre elvarázsolnák a látogatót.

Magony Henriett

Art Magony
Székesfehérvár