Becske István vagyok, Kárpátalján születtem 1980-ban, Visk községben.
Középiskolai tanulmányaimat a Viski Kölcsey Ferencz középiskolában végeztem el 1997-ben.
Középiskolás éveim alatt nagyon sokat rajzoltam és festettem olajfestékkel is.
Édesapám Képzőművészeti Szakközépiskolát végzett Ungváron és igyekezett belém csepegtetni tudását.
Tőle hallottam először olyan kifejezéseket, mint a képkompozíció, aranymetszés, méretarány, stb.
Az olajfestés szerelme, akkor kezdődött, amikor láttam kezei alatt, hogyan folynak össze a színek.
A festék képlékenysége, illata és az összes tulajdonsága teljesen elvarázsolt.
Azonnal ki akartam próbálni és miután kipróbáltam örökre frigyre léptünk mi ketten és azóta elválaszthatatlan szövetségesek vagyunk.
Voltak hosszabb szünetek, amikor nem festettem, de mindig tudtam ott a szívem mélyén, hogy festenem kell, mert csak akkor vagyok önmagam.
1998-ban megkezdtem tanulmányaimat Debrecenben a Beregszászi Pál Szakmunkás képző iskolában, fotós szakon.
2001-ben elvégeztem egy OKJ-s fotóriporteri tanfolyamot is a MUOSZ keretein beül.
A fotózás közel állt hozzám, mert amikor megszülettem az apám már a „falu fotósa” címet bírta.
Harminc évig fotózott és szép lassan én is magamba szívtam az alapokat.
2003-ban visszaköltöztem Viskre és elkezdtem dolgozni egy fotóstúdióban, mint laboros.
A bezártság és a helyhez kötöttség nem váltotta be az élethez fűzött reményeimet.
Folyamatosan festettem, ha volt egy kis szabadidőm. Képesztem magam autodidakta módon, ahogy tudtam.
Az internet világa sokat segített ebben, és persze az atyai jótanácsok is rengeteget lendítettek rajtam.
Az apám segítsége, tudása nélkül, nem lehetnék az a festő, aki most vagyok, és aki leszek.
2015-ben a családdal Budapestre költözünk. Magyar-állampolgárok lettünk és azóta itt tevékenykedünk, alkotunk és gyarapítunk.
A festés továbbra is az életem része, csontjaimba rekesztett tűz. Ha mindennap nem is tudok festeni, de mindennap, gondolok a festésre.
Nyitott szemmel járok a világban, keresem a témát. Mindent kipróbálok, kísérletezem a technikákkal és a stílusokkal.
Haladok előre a kijelölt utamon és reménykedem, hogy a képeim megérintik az embereket, és adni tudok valamit a világnak általuk.

My name is István Becske, I was born in Transcarpathia in 1980 in the village of Visk.
I completed my high school studies in 1997 at the Kölcsey Ferencz high school in Visk..
During my high school years, I also drew and painted a lot with oil.
My father who graduated a High School of Fine Arts tried to instill his knowledge in me.
I first heard from him terms like image composition, golden ratio, scale, and so on.
The love of oil painting, it started when I saw under his hands how colors flow together.
The plasticity, smell and all the properties of the paint are completely enchanting.
There were longer breaks when I wasn’t painting, but I always knew there in my heart that I have to paint because only then I am myself.
In 1998 I started my studies in Debrecen at the Pál Beregszászi Vocational Training School, majoring in photography.
In 2001 I also completed a photojournalism course.
Photography was close to me because when I was born my father already had the title of “village photographer”.
He photographed for thirty years and pretty slowly I absorbed the basics too.
In 2003 I moved back to Visk and started working in a photo studio as a lab.
The confinement and constraitment to place did not live up to my hopes for life.
I kept painting when I had some free time. I trained myself in a self-taught way.
The world of the internet has helped me a lot in this, and of course the paternal councils have also swept me a lot.
Without my father’s help, without his knowledge, I couldn’t be the painter I am now and who I will be.
In 2015 I moved to Budapest with my family. Painting is still a part of my life, a fire trapped in my bones.
If I can’t paint every day, but every day, I think about painting. I am open-minded in the world, looking for a topic.
I try everything, experiment with techniques and styles.
I move forward on my designated path and I hope that my paintings touch people and I can give something to the world through them.