   Igazán szerencsésnek érzem/érezhetem magam, mert művész családba születtem. Festőművészek, zenészek,
ékszerészek, virágkötő mesterek vettek körbe. Édesanyám műtermében már egész pici koromtól lehetőségem volt tanulni a nap minden percében.
Amikor pedig időnként kiszakadtunk a terpentin és az olajfesték illatú ölelő otthonból, akkor művész kollégáitanítgattak éppen.
Ékszerésznek is tanultam, így két kedvenc elfoglaltságom van, a gyöngyékszerek és festmények készítése.
Alkotásaim már több országba jutottak el. Pl. Beligumba, Francia országba, Hollandiába, Olaszországba, Canadába.
Újbóli szerencsémnek mondhatom, hogy édesanyámmal kézenfogva országunk első élményfestői voltunk, azzal céllal, hogy mások is örömüket leljék a festészetben.
Immár közel húsz éve van részem abban a csodában, hogy kis-iskolás gyerekeknek adhatom át a festészet szeretetét.
Amikor alkotok, számomra nincs idő, nincs tér, minden megszűnik létezni, és ketten maradunk a műteremben, a vászon és én.
I feel/can feel really lucky because I was born into an artistic family. Painters, musicians,I was surrounded by jewelers and florists. In my mother's studio, I had the opportunity to study every minute of the day from a very young age.And when we occasionally broke away from the cuddly home smelling of turpentine and oil paint, we were being taught by fellow artists.I also studied as a jeweler, so I have two favorite activities, making pearl jewelry and paintings.My creations have already reached several countries. For example, to Beligum, France, Holland, Italy, Canada.I can call it my luck again that, holding hands with my mother, we were the first experience painters in our country, with the aim that others also find joy in painting.For almost twenty years now, I have been part of the miracle of being able to pass on the love of painting to elementary school children.When I create, for me there is no time, no space, everything ceases to exist, and there are only two people left in the studio, the canvas and me.
                  |