Ignéczi János vagyok, 1963-ban születtem, Ibrányban éltem, Ukrajnától 70 km-re, egy Tisza melletti kis faluban.
Hét éves voltam, amikor 1970-ben a híres tiszai árvíz idején egy éjjel a magyar és szovjet katonák kitelepítették községünket más városba.
Családunkat is egy teherautó szállította, de útközben frontálisan ütköztünk egy másik teherautóval, melynek következtében a jobb karomat elveszítettem.
De ez nem volt hátrány ahhoz, hogy jól tanuljak, érettségit és középfokú munkavédelmi technikumi végzettséget szereztem.

Egy budapesti kórházban ismertem meg mostani feleségemet, aki szülőföldemmel ellenkezőleg, Nyugat-Magyarországon,
Szombathelyen élt. Ő is mozgássérült volt mindkét lába miatt, ma már az egyik lábát neki is amputálni kellett.
Két egészséges szép lányunk született és tőlük 3 unokát kaptunk a Jóisten áldásával.

2011 óta nem dolgozom, rokkantnyugdíjas lettem és ekkor határoztam el, hogy kezdek valamit a szabad időmmel,
de majd csak 2015-ben találtam ki, hogy festeni szeretnék! Autodidakta módon az internet segítségével tanultam festeni.
Főként a „magyaros jellegű”, az ehhez vonatkoztatható pillanatokat szeretem vászonra vinni, de a romantika sem áll távol tőlem.
Nagyon szeretek állatokat festeni és őket szép tájkép környezetbe helyezni. De festettem már úgynevezett foto-realista és pop-art stílusú képeket is.
Ezzel inkább csak próbálkozom.

Szeretem a világos, vidám és harsányabb színeket alkalmazni. Talán azért mert ilyen vidám természetű is vagyok,
és mert szeretem a harsány rock and roll zenét is. Ilyen színekben látom lelkemmel a világot magam körül.

Két alkalommal volt kiállításom: 2016-ban Szombathelyen, a Művelődési és Sportházban,
valamint 2019-ben Ibrányban,- ami azóta város lett már - az ottani Művelődési központban. 2017-ben a Citistar Szakmai
Elit részéről kaptam meg a „2017. év Kiváló Amatőr Festő díját”.